Amint valami váratlan furcsaság történik velem, elgondolkodom. Így tötént ez most is. Teltek a napok, persze egyre gyorsabban, ahogy ez lenni szokott, ha boldogok a percek.. Egyre több időt tölöttem valakivel, aki általában közömbös volt számomra. Aztán rövid idő alatt, azt vettem észre, olyan termsézetes ott léte, hogy ha nincs ott, hiányzik. Valójában lehet túl bonyolítom... de nagyon fontos lett számomra. Valahogy azt érzem, szükségem van rá, fontos nekem. Talán pillanatnyi szédelgés az egész, de nem is tudom, komolyan gondolkodom ezen... Talán ezt nem fogom elrontani!

hát most nem is tudok mit mondani... megérkeztünk. jóvolt. szép volt. best memories. partivödör. gyilkos. president. meg ilyen apróságok.. emlékek tömörsége. meg hát furcsaságok...

Drágáim.. fájdalmas búcsú közpette.. lelépek Görögországba:) Ha tudok jelentkezek.. addig pedig mindenki legyen nagyon rossz =)

Szeretethiány. egyszerű definiálható emberi "tulajdonság" . Talán nem is kellene róla beszélni. Csupán az ember szeret szeretni és szeretve lenni. Viszont amikor bele nyilal a felismerés, hogy szeretethiánya van, talán összeomlik.  A kérdés, amit talán nem szeretünk hallani... Szeretet hiányod van? Igen. Az én szeretethiányom mérhetetlen nagy. Azt mondták az ölelésemen érezhető. Csupán egy ölelés elárulhat.. a hiányt próbáljuk persze pótólni, néha egy puszival,öleléssel, olyakor csókkal is. Az én szeretethiányom már már felemészt. Próbálkodom uralkodni rajta, de néha szükségem van a pótlásra. Egy érintés, vagy két kar összefonódása a hátam mögött, pótólhatatlan érzés.. nem minden esetben, de olyakor olyan erőt ad, amivel hetekig, hónapokig elélek. Az én szeretethiányomat ideiglenesen lehet pótólni, de teljes betöltése, jelnleg kudarcnak látszódhat bárki számára is. Azért megköszönöm annak, akik próbálkozik bármivel is, és ha úgy érzi, tölthet a lyukba egy kicsit is, megteszi. Köszönöm az ölelést, ami erőt ad. Köszönöm, annak aki velem van... Isteni színjáték.

Csak egyszerűen tovább repülni... És arra a virágra szállni, amelyik nekem tetszik...

Az, hogy valaki 'tud-e' élni, egyszerű megfogalmazódás kérdése.. nem hiszem, hogy csak úgy bárki fejéhez vághatja az ember, "te nem tudsz élni.." Valójában, szerintem a kérdés nem is a tudáson, hanem a gondolkodáson alapul. Persze, mindenki tud élni, csak nem ugy ahogy azt egyesek elvárják. A szülő a jó tanuló, okos, kedves, intelligen, szerető életet akarja gyermekében látni. A barát a megértő, minden pillanatban ott termő életet kívánja barátjának. A szerető a titkos, rejtett vágyakozó ént szeretné. A pár a valódi szerelmet, az őszinteséget akarja párjában éltetni. És van, aki csupán azt mondja. ha tunál élni, nem gondolkodnál... ha tudnál élni, hagynád, hogy a dolgok megtörténjenek. Valahol talán ez a legtisztább életforma.. Ha van ilyen ember, akkor igen.. ő tud élni! 

Nem.. :) 350.ezer.

YOU ARE THE HOPE

Idézetek, történetek, versek, bölcsességek, könyvek sorozata próbálja megmagyarázni a szeretetet-szerelem valódi értelmét. Nevezik tökéletes érzelemnek, fellángolásnak, önfeledt boldogságnak, beteljesülésnek.. csak néhány elszórt példa egy érzelem szavakba foglalásának. Viszont én nem akarok erről írni.. Szerelem? Ugysem lehet megmagyarázni.. Érezni kell! Tudni kell, ez az! "Igen most érzem.. "
Valahogy mindig azt érzem, én a szerelemnek azt az oldalát érzékelem, amit talán nem kellene.. A viszonzatlant.. szomorú dolog, de megesik. Magában a szerelem azt hiszem nem is elemezhető dolog, sokkal inkább a velejárói, előnyei hátrányai előzményei következményei.. ez teszi olyan szinessé és érdekessé az egészet. Szeretném azt hinni, úgy történik ahogy én akarom, de azt gondolom, néha kell a "felismerés" képessége, és rájjöni, ezt be kell fejezni. egy fejezet lezárult. Viszont, ha van vmi kis hitem, valami ami azt sugallja, nem ennek nincs vége. Akkor lesz vége, akkor zárd le ha boldog vagy, és teljesült kívánságod. Akkor lesz vége, ha majd ugy gondolok vissza rá, igen sikerült, igen megtörtént a csoda! Persze sokszor, csap a fejembe a gondolat, mint valami hirtelen jött vihar villáma, hohgy " te még itt tartassz? van ennek értelme? megéri? megéri a szenvedésed? " De valamiért azt hiszem, bátran merem minden kérdésre az igent. Igen nekem megéri, és értelme is van.. és azt hiszem a szenvedést sem bánom. Mert ebben hiszek.. lehet hogy csak ebben az egyben, de ebben teljes szívvel, hiszem még eljön az én időm.

És ígérem, ha a szerelem valódi énjét is megismerem, elmondom, én hogy látom.. nekem mit jelentett. De azt hiszem, egyszerűen MINDENT.

 Mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért. Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva. Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa. (P. Coelho - Piedra)

“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)

"Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek"

“Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.” (Napoleon Hill)

Valójában csak tenned kellene érte...

"Csak naplementéig lehettem biztos benne, hogy itt marad velem. Mint a tündérmesékben, amikor elérkezik az a pont, ahol megtörik a varázs."

I know. I want. I do! 

“Mert vannak, akik azért nem tudnak boldogok lenni soha,

mert nem mernek boldogokká lenni.

Talán csak akkor boldogok, ha boldogtalanok lehetnek.”

Azt akarom, hogy elhiggyem tudok boldog lenni. Azt akarom, hogy érezzem, hogy élek. Azt akarom, hogy lássam, hogy élvezem az életet. Azt akarom, hogy halljam a sűrű kacajt. Azt akarom, hogy ő is akarja... Azt szeretném ha itt lenne.
Nekem is van egy történetem, mint mindenki másnak. Van aki színdarabnak hívja,  van aki élete filmjének. Én tündérmesének. Hogy miért? A tündérmesék csodálatosak. Mindig van bennük valami elkápráztató, valami ami megfogja a nézőt.  A mesékben mindig valóra válnak a szereplők kívánságai. Megjelnik a szőke herceg fehér lovon, gyönyörű kastélyba lovagol el a hosszú szőke hajú vékony királylánnyal, és várja őket a kedves király. A tündérek csodaszépek, szárnyaik vannak, és egész nap csak játszadoznak.  A béka herceg lesz, a királylányt a jópasi kelti fel álmából. A csodacipellő tökéletesenillik a lány lábára, a tökből hintó lesz. Nem, én nem ezekre vágyom.. Azért hívom az életem tündérmesének, mert én csak  szeretném ha minden kívánságom valóra válna, a gonosz pedig meglakolna tetteiért... és azért szeretném, hogy tündérmese legyen.. mert azoknak vége mindig happy end.