“Mert vannak, akik azért nem tudnak boldogok lenni soha,
mert nem mernek boldogokká lenni.
Talán csak akkor boldogok, ha boldogtalanok lehetnek.”
Azt akarom, hogy elhiggyem tudok boldog lenni. Azt akarom, hogy érezzem, hogy élek. Azt akarom, hogy lássam, hogy élvezem az életet. Azt akarom, hogy halljam a sűrű kacajt. Azt 
akarom, hogy ő is akarja... Azt szeretném ha itt lenne.
Nekem is van egy történetem, mint mindenki másnak. Van aki színdarabnak hívja, van aki élete filmjének. Én tündérmesének. Hogy miért? A tündérmesék csodálatosak. Mindig van bennük valami elkápráztató, valami ami megfogja a nézőt. A mesékben mindig valóra válnak a szereplők kívánságai. Megjelnik a szőke herceg fehér lovon, gyönyörű kastélyba lovagol el a hosszú szőke hajú vékony királylánnyal, és várja őket a kedves király. A tündérek csodaszépek, szárnyaik vannak, és egész nap csak játszadoznak. A béka herceg lesz, a királylányt a jópasi kelti fel álmából. A csodacipellő tökéletesenillik a lány lábára, a tökből hintó lesz. Nem, én nem ezekre vágyom.. Azért hívom az életem tündérmesének, mert én csak szeretném ha minden kívánságom valóra válna, a gonosz pedig meglakolna tetteiért... és azért szeretném, hogy tündérmese legyen.. mert azoknak vége mindig happy end.
