"Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál."
Ha ez ilyen egyszerűen menne, csak elgondolni, és tovább lépni, azt hiszem már mindenki boldog lenne a világon, hisz a bajokat átlépve élne. De nem ilyen... sokszor az a fránya szív, annyira befolyásol, hogy semmit nem tehet az ész. Egyszerűen csak hagyja magát földbe döngölni, és a szív próbál mindent elintézni. Viszont ez sem mindig pofon egyszerű. Ismerős a helyzet, amikor mégsem tudunk a szívünkre hallgatni teljes mértékben. A józan ész olykor mégis bele-bele szól. Azt hiszem ez a leggyakoribb, mikor szeretnénk, hogy valamely részünk hatalmon legyen, és végre jussunk valahová, a másik biztosan beleszól. Ez a leggyakoribb, és a legfájdalmasabb.
