Utca, utca bánat utca, bánat kővel van kirakva... Azt is tudom, hogy ki rakta, hogy én járjak sírva rajta.
Hát persze, hogy tudom, hogyne tudnám.. :) De nem mindig sírok én, sőt.. Így alakul az életem, én alakítom. Kiléphetnék dolgokból, de olykor ez nem megy. Ez sem megy, maradok ebben az egészben. Néha dühös vagyok. azt érzem, annyi áldozatot hoztam egy bizonyos "dologért", hogy csak az esélyt megérdemelném, hogy bizonyítsak. De sokszor igazságtalan az élet, hogy egy közhellyel éljek... Sokszor nincs még meg az esély sem. Néha azt érzem, uramisten, mennyi mindent beáldoztam a semmiért. Mennyi könny, mennyi hiszti, mennyi elszalasztott lehetőség, mennyi ... rengeteg. Más azt mondaná, bolond vagyok. De más nem érzi azt amit én. Nagyon nagyon szeretném, ha csak egyetlen egy esélyt kapnék arra, megmutassam megérdemlem a "dolgot". Megérdemlem, mert sok áldozatot hoztam, mert bele adtam mindent. Próbáltam foggal körömmel, de úgy látszik, az élet tényleg nem az én pártomon áll.. Nem akar nekem semmi sem összejönni. Persze most nem oda akarok kilyukadni, hogy depizek, vagy bármi ilyesmi...nem panaszkodni jöttem ide. Csupán leírom, mi az amit gondolok. Ez a blog azért van, mert ez a vidám blog.. az optimizmusom. Ezért ilyen rövid ez a blog :D A másik a panaszkodás maga :D Tehát nem panaszkodom, örülök annak amim van. Csak még az az egy "pici" "dolog" kellene ... csak az. Kérlek, ha tudsz segíts. Meghálálom, ígérem. Csak segíts, hogy megkapjam. Legalább az esélyt.
Ha pedig valakit megbántottam volna, itt vagy a másik blogon, akár a "dologgal" akár mással, akkor itt és most optimistán és reménnyel teli kérek bocsánatot. És még mindig segítséget is..
